Az persze, hogy azon a bizonyos szombat estén mindent
elterveztem, mindössze egy perc alatt dőlt össze. Ugyanis a korábbiakhoz képest
anyu egyáltalán nem engedte, hogy magamba forduljak. Még aznap este, miután
Anne-ék hazamentek, ő feljött hozzám és megkérdezte, hogy mi történt.
Természetesen ők már mindent tudtak a veszekedésnek nem minősülő dologról, ami
kettőnk között történt Harry-vel, de anyu kedves volt és meghallgatta az én
verziómat is.
- És azt mondta, hogy menni akar és, hogy már meg vagyok
hódítva- szipogtam- Anyu, lehet, hogy igaz, mert szerelmes vagyok, de akkor is.
Ennyire feltűnő? És azt mondta, hogy menne. Nem is akar tőlem semmi komolyat.
- Figyelj kincsem- anyu kisimított az arcomból egy könnytől
áztatott hajtincset- Lehet, hogy ezt csak Joey miatt mondta. Joey is ki van
akadva, megjegyzem jogosan, mivel ő a legjobb barátja, te pedig a húga vagy.
Neki is ugyanolyan nehéz, hidd el. És szerelmes vagy belé? Tényleg?
- Mi?- hőköltem meg- Nem.
- Pedig azt mondtad- anyu idegesítően sejtelmesen vigyorgott
rám.
- Nem, biztos, hogy nem- bizonygattam- Ilyet sohasem
mondanék.
- Rendben, de figyelj most átmegyek Joey-hoz is, mert ő is
rosszul érzi magát. Holnap elmegyünk vásárolni, jó? Veszünk néhány új csinos
ruhát- adott egy puszit az arcomra és az ajtóhoz lépett.
- Anyu- szóltam utána, mire megfordult- Köszönöm.
- Nincs mit édesem, aludj.
Tehát ezzel kezdődött az egész majdnem egyheti őrület.
Merthogy a vasárnapi shoppingolás anyuval csak az eleje volt. Éppen az egyik
boltban nézelődtünk amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de
felvettem.
- Szia Ann- köszönt a titkos idegen, akinek fel sem tudtam
ismerni először a hangját- Anthony vagyok. Tudod az apám Dan.
- Szia Anthony- mosolyodtam el- Mi újság?
- Semmi különös- a hangja kellemes volt, bár éreztem benne
egy kis feszültséget és izgatottságot- Aputól tudtam meg a számod, és gondoltam
felhívlak, hogy gratuláljak a tegnap estéhez. Már tegnap akartam, csak nagyon
elrohantál. Szóval király voltál.
A tegnap szó után ezernyi összekuszált gondolat és érzelem
szakadt fel bennem, amiket anyu a folytonos csacsogásával és figyelmével éppen,
hogy le tudott szorítani.
- Köszönöm- megilletődötten fogadtam ezt az egészet.
- Arra gondoltam, hogy esetleg találkozhatnánk valamikor a
héten, ha éppen ráérsz. Mondjuk kedd? Kedd este jó lesz neked?
- Igen, persze. Kedden este ráérek.
- Okés, akkor majd elküldöd sms-ben a címed én pedig
odamegyek 6-ra, jó?
- Persze, de a címem már nem tudtad elkérni Dan-től?-
kuncogtam.
- De, de gondoltam megkérdezem így, hogy ne tűnjek túl furának-
nevetett.
- Rendben, akkor sms-be küldöm a címem. Kedd, 6 óra, a házam
előtt. Majd találkozunk, szia.
- Várj, meg sem kérdezed, hogy hova viszlek?
- Bízom benned, hogy nem bérgyilkos vagy, így nem félek.
Legyen meglepetés- mondtam, elköszöntem újra és leraktam. Anyu gyanúsan
méregetett.
- Anthony és meglepetés-randi- biccentett- Mesélj el mindent-
utasított játékosan. Én pedig elmeséltem neki mindent.
Hétfőn Joey-val tesós napot tartottunk, mert már rég
csináltunk egész nap együtt mindent. Bezárkóztunk Joey szobájába tömérdek
kajával és innivalóval, amit egy normális ember napokig evett volna, mi azonban
elfogyasztottuk egy nap alatt. Már meg sem tudom számolni, hogy mennyi filmet
néztünk meg összesen. Őszintén nagyon hiányzott, hogy egy kicsit egyedül legyek
a bátyámmal egy drámamentes övezetben, Harry és a szüleink nélkül. A szombati
esetről nem esett szó, efölött szemet hunytunk, aminek örülök, de minket
ismerve a bomba előbb vagy utóbb úgyis robbanni fog, már csak azt kell
megtudnom, hogy mikor és arra az időre inkább elzárkóznék.
De egyelőre minden oké volt a párosunkkal.
A keddi napom első részében semmi különlegeset nem csináltam,
csak kertészkedtem, mert az utóbbi egy-két hétben elhanyagoltam az udvarunkat,
ami nem mellesleg meg is látszott, de rendesen kicsinosítottam.
A hat órához közeledve azonban úrrá lett rajtam a pánik, mert
hogy fogalmam sem volt, hogy mégis mit akarok. Már pedig, ha valaki randira
készül tisztában kéne lennie pár dologgal, főleg azzal kapcsolatban, hogy mit
akar ő maga. Én azonban nem tudtam és csak úgy naivan fejest ugrottam ebbe a
medencébe, ami túl mélynek bizonyult és én majdnem belefulladtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése