Joey felrohant a
szobájába én pedig nem bírtam az ősökkel tovább egy légtérbe maradni, ezért
mentem utána. Óvatosan remegő kezekkel kopogtam be az ajtaján. Mivel nem kaptam
választ, ezért benyitottam. Az ágyán feküdt és a plafont nézte.
- Rosszul reagáltam.
Sajnálom- mondtam.
- Semmi baj, csak- a
szemében megbánás és bűntudat csillogott- van valami, amit még nem mondtam el.
- Hát akkor hajrá.
Ez a mai nap ilyen őszinte kirohanásokkal teli- mosolyogtam hamiskásan.
- Harry-vel megyek-
jelentette ki- Los Angeles-be.
- Ó te jó ég- a
fejemhez kaptam és lerogytam a földre.
- Sajnálom. Figyelj.
Megbeszéltük, amikor visszajött. Nem tudom még mikor megyünk, de lehet, hogy
hamarabb, mint gondolnád.
- Te beszéltél vele
azóta?- kerekedett el a szemem.
- Igen. Nemsokára visszajön,
csak- szünetet tartott- kellett neki egy kis idő.
- Nélkülem- fejeztem
be a gondolatát. Nem mondta ki, de tudtuk mindannyian, hogy erről van szó.
- Remélem majd meg
tudjátok beszélni.
- Nem hiszem-
nevettem fel erőtlenül- Elmegy csak most mész vele te is. Ehhez ért.
- Ne mondd ezt.
Tudod, hogy mindig itt leszek neked.
- Persze- ingattam a
fejem és odabújtam mellé.
Hiába tudtuk
mindketten, hogy ez nem igaz, akkor jól esett azt gondolni, hogy ketten a világ
ellen, jó párosítás vagyunk.
- Eljössz velem
holnap?- kérdeztem Joey-tól. Természetesen beavattam őt a holnapi fellépésbe.
- Az első sorban
fogok neked csápolni- nevetett.
- Azért ne túlozd
el, légyszi- nevettem vele együtt.
Nem volt mindig jó a
kapcsolatom Joey-val. Amikor kicsik voltunk természetesn mi is sokat
veszekedtünk és verekedtünk, de hát melyik testvérpár ne csinálta volna
ugyanezt? Aztán amikor Joey felsős lett, eléggé lenézett engem, de semmi durva
nem történt. Amikor már mindketten kamaszok voltunk tényleg jó volt a
kapcsolatunk. Persze sok zavaró tényező volt, amiért azért húztuk egymást, meg
össze-összekaptunk, de jó megvoltunk. Miután Harry elment elromlott minden. De
valahogy után megint jobb lett minden. Szeretem őt, mert mindig ott volt és
törődött velem.
Holnap minden megváltozik- ezzel a
gondolattal aludtam el Joey, bátyám karjai között.
Reggel
madárcsicsergésre és dúdolásra ébredtem. Természetesen Joey már talpon volt és
pakolászott a szobájában, ami most rendkívül tiszta volt.
- Jó reggelt,
álomszuszék- vigyorgott.
- Mi van már?-
nyögtem álmosan, aztán mint derült égből villámcsapás beugrott.
Ma fellépés.
Ma minden megváltozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése