Egyből Harry-ék háza
felé vettük az irányt. Felkészültem a lehető legrosszabbra is, de amikor
beléptem majdnem tökéletes rend fogadott. Kiabáltunk Harry-nek, de néma csend
volt az egész házban. A konyhaasztalon találtam egy cetlit.
„Elmentem. Majd
jövök. Falazzatok anyunak, légyszi. Köszönöm. H.”
- Csak így elment?-
csapott az asztalra Joey.
- Hagyd- karoltam át
és nekiálltam kiszellőztetni, meg még pakolgatni. Fél óra alatt teljesen készen
lettünk a házzal. Szebb lett, mint régen.
Hazamentünk. Én
bezárkóztam, Joey pedig xbox-ozott. Most az egyszer egy szót sem szóltunk a
másik elfoglaltságáért.
Nem csak fizikailag,
de mentálisan is bezárkóztam az elkövetkező napokban. Miután anyuék hazaértek
vasárnap éjjel, szinte ki sem léptem nemhogy a házból, a szobámból sem. Felhívtam
David-et is a főnökömet, hogy szabadságot kérjek erre a hétre. De már nem fogok
bemenni oda dolgozni. Csak mielőtt ezt közölném az emberekkel fel kell építenem
a stratégiámat. Először is, elvállalom ezt az éneklős dolgot szombatonként és
mivel ezzel több pénzt szerzek havonta, mint a Mandeville-ben két hónap alatt,
ezért otthagyom azt. Persze most, hogy el fogok költözni felmerülhet az, hogy
jól jönne több pénz, de így is van megtakarított pénzem, plusz ugye, amit még
keresni fogok. Illetve nagytakarítást tartottam a szobámban kedden és, amit már
úgy véltem, hogy nem fogom használni, eladom. Úgyis májusban szoktak anyuék
rendezni az utcánkban egy bolhapiacot. Előtte lehet jelentkezni és asztalt
foglalni. Már háromszor csinálták ezt és a polgármester is odavan az ötletért.
Ő is ki szokott jönni és nézelődik az ikerlányaival, Berta-val és Louise-val.
Nagyon édes kislányok, akik előszeretettel vették meg eddig a régi játékaimat,
de már ők is nagyobbak, idén töltötték a 13-at.
A héten többek
között azt is elpróbáltam, hogy mégis hogyan fogom anyuéknak beadagolni az új
munkámat. Illetve, ha már a munkáról van szó, összekészítettem a dallistámat
is. Próbáltam régebbi és újabb, pörgősebb és lassabb zenéket is választani. Már
nagyon izgulok és várom a fellépést.
Diana-t szombat óta
egyszer láttam, még vasárnap átjött a Harry-ék házához és beszélt is Anne-vel
meg felment az emeletre is. Összeszedett néhány ruhát és el is ment.
Valószínűleg Harry küldte őt, hogy vigyen neki még cuccokat.
Lehet, hogy hozzá ment?
Mindegy. A Harry-vel
kapcsolatos gondolataimat próbáltam a lehető legminimálisabbra csökkenteni, ami
nem mindig volt egyszerű, mert a környezetemben élőket talán már túlságosan is
csak az ő hogyléte foglalkoztatta. Emiatt pedig beleégett az agyamba és
mindenféle rémtörténeteket is kitaláltam már vele kapcsolatosan.
Már március utolsó
hetét tapostuk, pontosabban péntek volt. A másnapi fellépés töltötte be az
agyam 95%-át, amikor meghallottam anyu hangját.
Szegény teljesen
kikészült attól, hogy szinte semmit nem mondtam neki a héten és, hogy
bezárkóztam.
- Rosszabb vagy,
mint egy tinédzser- mérgelődött mikor egyik reggel lementem köszönni nekik,
miközben Anne-vel cseverészett. Anne mindig csak nevetett ezen a megjegyzésén.
- Ann- kiabált fel-
Lejönnél?
Felkaptam a
mamuszom, amit a nagytakarítás által találtam meg a szekrényem legalján. Egy
zsiráfos extra puha és cuki mamusz volt.
Ráérősen lecammogtam
a lépcsőn, azonban amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban odarohantam hozzá
és a nyakába ugrottam.
- Apu- visítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése