Reggel egy fel-le
emelkedő párnán ébredtem, ami a reggeli kómában fel sem tűnt, de amikor jobban
kinyitottam a szemem észrevettem, hogy a párnámon nincs póló és érzem a bőrét,
sőt az a párna nem más, mint Harold. Ijedtemben viszonylag halkan
felsikítottam, mire ő eltakarta a számat.
- Nyugi- suttogott
még mindig a számra tapasztva a kezét. Megfordultam, de Joey-t sehol sem
találtam, még a földön sem.
- Ő még este
hazament a film után, anyukád is volt bent, de nem akart felébreszteni, mert
olyan aranyosan aludtál- magyarázkodott Harry és lassan elhúzta a kezét a
számról.
Fogalmam sem volt,
hogy most mit kéne tennem, mert legszívesebben elszaladtam volna, de ki akartam
élvezni, hogy Harry társaságában vagyok.
Végig futtattam a
szeme a felsőtestén és elismerően biccentettem.
- Tetszik, mi?- kuncogott
halkan.
Szép, kidolgozott felsőtested van, hát persze,
hogy tetszik. Persze ezt nem
mondtam ki hangosan, mert akkor valószínűleg elsüllyedtem volna szégyenembe,
így is el tudtam képzelni, mennyire piros lehetett a fejem. Ezt ő is
észrevette.
- Minden oké? Olyan
piros vagy- aggódóan fürkészte az arcomat, mire bólintottam.
- Persze- nyögtem és
hátradőltem, vissza az ágyba. Mosolyogva nézett és ő is lefeküdt mellém. Nyakig
betakaróztam és egy nagyot sóhajtottam. A takaró alatt megkereste a kezem és
összekulcsolta a kezeinket mire elkerekedett szemekkel meredtem rá.
- Hiányoztál-
suttogta a fülembe, szemében megbánást véltem felfedezni, de abban a
pillanatban csak dühöt éreztem. Idegesen kitéptem a kezemet kezeiből, és
kirohantam a szobából.
Mi az, hogy hiányoztam?
- Jó reggelt-
mérgelődésemet Anne csicsergő hangja szakította meg- Már mész is? Arra
gondoltam, hogy maradhatnál reggelizni.
- Nem, köszönöm.
Mennem kell- hadartam. Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és kirontottam.
A bejárati ajtót jó
hangosan csaptam be magam után, csak hogy mindenki észrevegye, hogy mennyire jó
hangulatomba vagyok. Egyenesen a konyha felé vettem az irányt, ahol töltöttem
egy bögre kávét magamnak és már trappoltam is fel a szobámba. A lépcsőn anyu
cammogott le már felöltözve.
- Neked is jó
reggelt- hőbörgött- Mire ez a nagy sietség?
- Hogy hagyhattad,
hogy nála aludjak?- rontottam neki, amit már két perccel később meg is bántam,
de sajnos reggel volt, kávé nélkül és még Harold is felcseszett, szóval úgy
érzem, hogy így elfogadható érveim vannak. Mivel nem válaszolt, ezért vágtattam
tovább a szobámba.
Mi az, hogy hiányoztam?
Mi. Az. Hogy.
Hiányoztam?
Nem hiszem el.
Lerogytam az ágyamra, miután ledobtam a bögrét az asztalomra. Elvettem az egyik
díszpárnámat és belesikítottam. Aztán még egyszer. Majd mégegyszer, utána pedig
eldobtam a szoba másik sarkába. Oldalra fordítottam a fejem és Harry ablakán
egy üzenetet láttam. Egy fehér papírra azt írta fel, hogy nála hagytam a
telefonom.
Ez lehetetlen. Ráztam meg a fejem és megtapogattam a zsebeimet és nagyokat
fújtatva konstatáltam, hogy valóban nincs nálam a készülék.
Abban a pillanatban
csengettek, ezért lerohantam a lépcsőn, kivágtam az ajtót, kikaptam a kezéből a
telefont majd rá is zártam az ajtót. Pár másodperc múlva még a kulcsot is ráfordítottam.
Mivel csak egy
átlátszó tok volt a kütyün, így könnyen észrevettem, hogy van benne egy cetli.
Sajnálom. H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése