- Csak egy kicsit megleckéztetünk- suttogta a fülembe, mire én összerezzent. Nem elég, hogy már így is remegtem, mint a kocsonya, még hergel. Még a szavam is elakadt, bár amúgy sem tudom mit mondhattam volna.
Régen sokat játszottunk (vagyis inkább csak a fiúk hívták játéknak), hogy ők úgy tettek, mintha elraboltak volna engem és csak bizonyos feltételek teljesítése, megadása után engedtek el. Ezt rengetegszer eljátszották. Gondolom rájuk jött a nosztalgia.
Gondolkodásomból a lámpa erős fénye és hangos nevetés szakított ki. A srácok nevettek, csak azt nem tudom min.
- Most mi van?- szemrehányásnak szántam, de a hangom is megremegett és különösen magasan csengett.
- Semmi, csak- röhögött a bátyám.
- Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott- nevetett vele Harry is.
- Na ne- forgattam a szememet- Nem téged raboltak el.
- Nem is raboltunk el- incselkedett Joey- csak segítettünk beérni a szobába.
- Ja úgy, hogy közbe a frászt hoztátok rám.
- Na ne haragudj- búgott Harry.
- Utállak titeket- közöltem sértődötten.
- Utállak titeket- vékonyította el a hangját Joe és úgy utánozott.
- George Smith!- kiáltottam- Azonnal ajánlom, hogy hagyd ezt abba, mert letépem a tököd!
Harry mellettünk majdnem megfulladt a nevetéstől.
- Még mindig ugyanolyan vagytok, mint régen. Akkor is ugyanezt csináltátok.
Miután Harry elhalkult kínos csend telepedett le közénk. Harold ezzel jól feltépte a sebeket, mondhatom. Látszólag mindenki a gondolataiba merült és meredt maga elé.
Igazából bele sem gondoltam abba, hogy Joey-ban Harry hirtelen megjelenése milyen érzéseket válthatott ki. Hiszen mégiscsak 11 évig mondhatni össze voltak zárva. Harry távozása nem csak engem viselt meg, hanem nyilván őt is, mert egyik pillanatról a másikra eltűnt a barátja.
- Mi lenne ha néznénk valami filmet?- mosolyodtam el halványan, hogy oldjam a feszültséget.
- Okés, én benne vagyok- helyeselt Harry, és Joey is bólogatott.
Harry felállt és elvette a laptopját az íróasztaláról. Vártunk míg betöltött és azonnal beírt valamit a keresőbe. Nem is figyeltem először, aztán megpillantottam a képernyőn látható filmet és elkerekedett szemekkel bámultam a fiúkra, akik diadalittas mosollyal figyelték a reakciómat.
- Na nem- kiáltottam- Nem nézek Bud Spencer és Terence Hill filmet, srácok. Biztos, hogy nem.
Régen állandóan ők választhattak filmet és mindig Bud Spencer- Terence Hill filmet kellett néznem velük. Már szinte én is kívülről tudtam a jeleneteket.
Nem szóltak semmit csak lefeküdtek az ágyba, így nem volt mit tenni. Befurakodtam magam közéjük, direkt nagy helyet csinálva magam körül, sőt még bele is könyököltem mindkettő hasába.
- Leszaladok valami kajáért- pattant fel Joe, mire mi heves bólogatással jeleztük, hogy tetszik az ötlet, gondolom várta, hogy felajánljuk neki a segítségünket, de Harry-val eszünk ágában sem volt megmozdulni, így csak leállítottuk a filmet.
Egyszer csak egy hüvelykujjat éreztem a hasamon pihenő kézfejemen, mire oldalra pillantottam és szembe találtam magam Harry smaragdzöld szemeivel, amik nyugtatóan kémlelték az arcomat. Iszonyatosan közel volt, éreztem az arcomon a levegővételét, mire ő egyre közeledett, de még mielőtt bármi történhetett volna, kinyílt az ajtó, Joey belépett a sok kajával, ledobta ránk, mi pedig ijedten szétrebbentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése