Reggel csörömpölésre
ébredtem, ezért gyorsan felkaptam egy párnát és a konyha felé indultam.
- A rohadt életbe-
kiabált a hang.
Bekukucskáltam az
ajtón és megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
- Joey, te meg mit
csinálsz itt?- kérdeztem. Rám nézett, majd folytatta a rántotta vagy mi
készítését.
- Jó reggelt, Ann-
mosolygott rám- Hogy aludtál. Haz- megköszörülte a torkát- Harold adta ide a
kulcsát. Tudta, hogy itt vagy. Kérsz rántottát. A francba- kiáltott megint,
amikor felvágta az ujját, miközben paradicsomot vágott.
Egyik srác sem tud normálisan paradicsomot
szeletelni?
- Várj- löktem meg
egy picit- Menj megcsinálom én. Kell rá ragtapasz? Fent van a mosdóban. A
szekrényben.
- Honnan tudod, hogy
hol van?- mosta meg a kezét a bátyám és gyanakvóan nézett rám.
- Voltam már itt-
vontam meg a vállam.
- És miért volt
szükséged rá?
- Harry széttört egy
vázát.
- Jó, Ann- sóhajtott
egyet- Én ezt nem értem, de figyelj. Úgy csinál bármit is, hogy nem akarom
szétverni a haverom képét. Tegnap miután elrohantál utánad akart menni. Van egy
lila folt a szeme alatt.
- Mit csináltál
George?- kiáltottam.
- Nem engedhettem,
Ann- odajött és megölelt.
Szinte egész
életemben számíthattam a bátyámra. Megvert már pár embert miattam, habár nem az
a verekedős típus, de ha rólam van szó, akkor mindig jön és ez az, amit nagyon
becsülök benne. Ezért is fog iszonyatosan hiányozni. De azért ezzel egy kicsit
talán túl messzire ment.
- És utána mi
történt?- kérdeztem a szám szélét rágva.
- Mindenkit haza
küldtem. Michael maradt segíteni pakolni. Harry-t pedig felküldtem a szobájába.
Aztán hívtalak, de ki voltál kapcsolva és hallotta, ahogy ordítozok, ezért
lejött, odaadta a kulcsot, mondta, hogy biztos itt vagy és visszament.
- Sajnálom, Joey.
Mindent. Miattam van az egész.
- Nem igaz. Diana
miatt. Leitatta Harry-t. Láttam. Aztán kihasználta őt. Az a lány szörnyű.
- De Harry nem is
ellenkezett.
- Persze, hiszen hót
részeg volt és most őszintén. Nézz rá a csajra. Részegen azért, na- húzta a
száját a bátyám.
- Köszönöm, Joe. Te
vagy a legjobb bátyus- pusziltam meg.
- Azért ne mondj
ilyeneket, mert elhiszem- nevetett és visszapuszilt.
A reggelit ettük,
ami nem lett túl finom, mivel későn értem ki a konyhába és már menthetetlen
lett a rántotta, több tojás pedig nem volt már Harry-nél.
- Szereted őt?-
kérdezte meg hirtelen Joe, mire megakadt a torkomon egy falat és elkezdtem
köhögni- Ó jaj- nevetett- Ennyire?
- Joey- sóhajtottam-
Elmondtam neki.
- Mit?- kiáltott.
- Hogy szeretem.
Részeg voltam és kiakadtam. Megbántott, belőlem meg dőltek a szavak.
- Mit mondtál még
neki?
- Hogy legyen vége
mindennek.
- Nem hiszem, hogy
elmegy. Még bocsánatot fog kérni- húzta a száját- De remélem a normális
kereteken belül.
Nem tudtam mire
gondol Joey, de teljesen mindegy volt, mert mire hazaértünk minden kiderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése