Fogalmam sem volt,
hogy hova menjek szombat, vagy akár már vasárnap éjjel, részegen, ami már nem
is volt teljesen igaz. Annyira ébernek éreztem magam, hogy vezetni is képes
lettem volna, ami nehezen jött volna össze, mert nem volt kocsim. A házunkba
nem mehettem, mert ott kerestek volna legelőször. Így hát csak bolyongtam
össze-vissza. Még nem értem el az utca végét, amikor valaki mögöttem a nevemet
kiabálva rohant felém.
- Ann- már teljesen
mögém ért.
Hangja
kétségbeesettnek tűnt, de most valahogy sehogy sem esett meg rajta a szívem. A
szívem, amit alig 10 perce tört össze.
- Tűnj el- sírtam.
Már nem érdekelt, hogy lát. Csak azt akartam, hogy abbahagyja a szívem a
zakatolást, elapadjanak a könnyeim és, hogy eltűnjön ő.
- Nem, Ann-
hangjában idegességet is felfedeztem- Meg kell hallgatnod. Figyelj ez nem az,
aminek látszik. Nagyon részeg voltam és Diana is. Nem történt volna meg. Hinned
kell nekem. Érted? Én azt hiszem. Nem tudom. Fontos vagy nekem. Nem akarlak
elveszíteni. Pláne nem Diana miatt. Az a csaj egy pióca. Egy ribanc pióca.
Igen. De te más vagy. Fontos vagy nekem- a hangja elcsuklott és láttam egy
elszabadult könnycseppet a szeme sarkában.
- Persze. Nem
történt volna meg, ugye? Ezért jutottatok el a szobáig úgy? Igaz? Most már nem
vagy részeg, nemde? Diana pedig egy pióca. De azért tetszik neked az a ribanc.
Persze. Hogyan is ne tetszene. Megértem. Csak engem ne etess, jó? Nem kell
velem játszani. Te is nagyon jól tudod, hogy bármelyik pillanatban megkaphattál
volna, annyira szeretlek téged. Fontos?- hitetlenkedve felnevettem, majd
folytattam- Ha annyira fontos lennék, nem csinálnád ezt velem. Nem veszed
észre, hogy tönkre teszel? Nem akarom ezt. Nem tudom mi volt, de legyen vége
most azonnal.
Amint befejeztem
elindultam előre, Harry viszont elkapta a csuklómat, megfordított és magához
rántott. Erősen tartott, esélyem sem lett volna elszabadulni. Az arca egyre
közeledett az enyémhez, de abban a pillanatban a tenyerem erősen csattant az
arcán. Időközben egy elég nagy tömeg vett körbe minket. Elég sokan szemtanúi
lehettek ezeknek a pillanatoknak. Harry elengedett és az arcához kapott, azt
kezdte el dörzsölgetni. A sok ember, akik engem néztek nem éppen kedves
pillantásokat vetettek rám. Nagyon rosszul éreztem magam, ezért elrohantam
vissza se nézve.
Sok házat elhagytam
már magam mögött, amikor egy ismerőset fedeztem fel. Sötétek voltak az ablakok
és az egész környék. Hívogatóan nézett ki ezért előkotortam a kulcsát a
kistáskámból, amit a nagy rohanás közepette szerencsére felkaptam.
A tulajdonosa
pénteken adott nekem egy pótkulcsot. Azt mondta, ha elegem van a világból, oda
menekülhetek.
Remélem ez a mostani helyzetre is vonatkozik.
Tekintve, hogy a ház tulajdonosa miatt menekülök.
Remegő kezem miatt
alig találtam bele a kulcslyukba. Amint kinyitottam az ajtót, megcsapott az
illata és akaratlanul is kicsordult egy újabb könnycsepp.
Mennyire régen volt már az a bizonyos csütörtök
éjjel. Mennyi minden történt azóta.
Csak a kanapéig
jutottam el, tovább nem mentem, mert nem akartam a szobájába aludni. Levágtam
magam a kanapéra és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése