- Szia szívem- jött
oda hozzám és üdvözölt, adott két puszit, de szinte nem is nézett rám,
látszólag keresett valakit- Hol van?
- Ki?- kérdeztem.
- Hazza.
- Azt hiszem a
konyhában- motyogtam és már is ott
hagyott.
Hát ez furcsa volt. Miért érdekli hirtelen
Harry? És miért becézi? És mi van?
Hirtelen két erős
kart éreztem a derekam körül, amitől meg is ijedtem volna, ha nem éreztem volna
rögtön mellette Harry összetéveszthetetlen illatát is.
- Miért vagy ilyen
feszült?- búgta a fülembe- Megvan az álommunkád, nem? Bulizz!
Nagyon furcsálltam,
hogy csak így idejött, amikor pár órával ezelőtt pedig elküldött. Aztán
megcsapott az alkohol szaga is, ami csak úgy áradt belőle.
Szóval Harryke
felöntött a garatra.
- Én… Csak…-
dadogtam, majd előttünk termett Diana.
- Hazza- nyávogta,
majd megszorongatta őt- Úgy hiányoztál.
- Diana? Te jó ég,
de megváltoztál- kuncogott Harry alaposan végigmérve a barátnőmet. Vagy mimet.
Mi tagadás vele kegyesebb volt a természet, mint az átlaggal és ezt
előszeretettel hangsúlyozza mélyen dekoltált, feszülős ruhákkal. Ezt nyilván
Harry is észrevette. Nem vak. Egyáltalán nem.
- Te viszont még
mindig ugyanúgy nézel ki, mint a videoklipekbe- csavargatta a haját Diana- Jól
is táncolsz, mint ahogy olvastam?- kuncogott.
- Jól táncolok-
pillantott rám a szeme sarkából Harry, majd karon ragadta Diana-t és eltűntek a
tömegben. Egy darabig még próbáltam őket megkeresni, aztán elkeseredettségemben
elindultam a konyha felé.
Soha nem voltam egy
nagy ivó, nem is bírom jól a piát. Amikor először berúgtam 16 éves voltam.
Harry-vel és a bátyámmal voltam egy házibuliban. Alig emlékszem valamire, csak
arra, hogy sokat hánytam és nevettem. Joey előtte persze megígérte, hogy vigyáz
rám, aztán az lett belőle, hogy haza se vitt, csak miután kialudtam magam, mert
félt úgy mutatkozni anyuék előtt, hogy én ennyire szét voltam csúszva. Anyu
természetesen tudott róla, mert Diana-éknál volt a buli és a szomszédok nem
igazán szerettek minket. Pláne amikor állítólag kirohantam az utcára és ott ordítoztam
két idősebb sráccal. De erre nem emlékszek pontosan, csak mesélték.
Elég sokat ittam
már, amikor egyszer csak Joey lépett oda mellém, mellette Michael-lel.
- Hé hugi- kivette a
kezemből azt a pohár valamit, amit már egy pár perce iszogattam. Piszok erős
volt, az biztos- Ne igyál ennyit! Láttam, hogy már mennyit lehúztál! Ennek
rossz vége lesz.
- Nekem te ne
parancsolgass! Mit gondolsz, ki vagy te?- nevettem görcsösen- A bátyám? Ja
várj. Az vagy. Na mindegy. Szeretlek Michael- borultam Michael nyakába, aki
csak a hátamat veregette.
- Na most szépen
menj fel aludni- mondta Joey.
- Szomjas vagyok-
hisztiztem.
- Na ebből elég-
bármilyen figyelmeztetés nélkül felkapott a hátára és elindult a lépcső felé.
Ütögettem a hátát, de nem reagált. A bulizó emberek kérdőn, nevetve néztek ránk.
Ledobott egy ágyra,
ami biztos, hogy Harry-é volt. Még részegen is felismertem az illatáról.
Fél órája
forgolódhattam ott, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és két alak rontott be
rajta, hevesen csókolózva.
- Bocsi, de már foglalt
ez az ágy- kuncogtam.
- Ann?- kiáltott egy
ismerős mély, karcos hang, ami most annyira nem is volt mély. Az alkohol szaga
újra megcsapta az arcomat és a hideg végigfutott a gerincemen. A lámpa
felkapcsolódott én pedig kirontottam közöttük. Hallottam, hogy utánam kiabálnak
és láttam, hogy meg akarnak akadályozni, de már késő volt. Felkaptam egy üveget
a konyhapultról és kisiettem a házból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése