Végül csak három
órára értünk haza, mivel rendesen elhúztuk a vásárolgatást. Persze Harry hibája
volt az egész, mert minden sorban megállították autogrammot kérni, illetve
olyan lassan válogatta a kajákat, hogy azt hittem ott tépem ki az összes
hajszálam egyesével.
- Harold- szóltam rá
megint, mert most az édességeket tanulmányozta már vagy 20 perce- mozdulj meg,
könyörgöm, különben itt hagylak. Nem viccelek, ne nevess ki. Nem hallod?
Harold!- kiabáltam a bolt kellős közepén. Ő egyre közelebb jött hozzám, majd
megölelt, de én meglöktem őt.
- Na- nézett rám
kiskutya szemekkel- Hát ezt érdemlem?
- Csak induljunk
már, mert soha nem érünk haza- puffogtam.
- Nagyon durcis
kedvünkben vagyunk- biggyesztette le az ajkát, de azért mosolygott. Már végre
eljutottunk a kasszához, ahol viszont kilométeres sor állt.
- Nem vagyok durcis,
csak elegem van belőled- motyogtam.
- Gyere ide- közel
húzott magához, átölelt és adott egy puszit a számra.
- Harry- sziszegtem
égő vörös fejjel- mindenki minket néz.
- És?- rántotta meg
a vállát és tovább ölelt. A nyakába fúrtam a fejem, majd eltoltam magamtól és
fizettünk. Rohantunk a kocsihoz, hogy most már nehogy megállítsanak.
- Miért baj, hogy
megláttak minket együtt?- kérdezte már a kocsiban ülve. Láttam rajta, hogy
zavarja ez a dolog.
- Csak. Te te vagy,
én meg én- rágtam a szám szélét.
- Ezt nem értem. Az
a bajod, hogy én vagyok Harry az 1D-ből és megpusziltalak téged nyilvánosan?
- Hát- elhúztam a
szám- igen.
- Mi van? -nevetett
fel erőltetetten.
Az út további része
csendben telt, de mielőtt kipattanhatott volna a ház előtt, gyorsan
átverekedtem magam és ráültem.
- Figyelj-
lepődöttségét nem palástolta- a szemembe nézz- fogtam két kezem közé az arcát
és felém fordítottam- Szóval. Nem az a baj, hogy te vagy Harry a One
Direction-ból és megpusziltál a nyilvánosság előtt. Nem ez a baj. Hanem, hogy
ez egy kis város és holnapra tuti már nemhogy a fél város, de a fél világ tudni
fog arról a pusziról. Biztos, hogy ezt akarod? Ann Smith-vel kapcsolatos
kérdéseket? Swift és Jenner után? Egy kisvárosi lány? Biztos?
- Engem nem érdekel,
hogy mit írnak- közölte szárazon, érzelemmentes arccal- És mi van akkor, ha egy
kisvárosi lány tetszik és nem Taylor Swift? Nem érdekel. Én tudom, hogy mi az
igazság, ők nem. És amúgy sem jártam velük, ahogy veled sem. Most pedig, ha
megbocsátasz kimennék.
Lemásztam róla és
hátra dőltem az ülésen.
Nem hiszem el. Persze, nem járunk, de van
valami. Vagy nincs? Te jó ég!
Legördült egy
könnycsepp, amikor kopogtak az ablakon. Harry állt ott. Valószínűleg látta,
hogy könnyeztem. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.
Hangtalanul vittem
be a rágcsákat és édességeket a házba.
- Mizu, hugi?-
karolt át Joey. Mellette pedig Michael állt.
Michael már elég
régóta Joe jó barátja. Ő is vörös hajú, mint én és kék szeme van. Elég magas,
de Harry-nél nem magasabb.
Miért hasonlítok én bárkit is Harry-hez?
Szépen kipakoltuk a
cuccokokat. Elrámoltuk a törékeny dolgokat. Előkészítettük a hangfalakat.
Átvettem egy csíkos
pólóruhát, ami kényelmes, de azért mégis kinéz valahogy. Begöndörítettem a
hajam és már át is mentem Harry-hez, ahol egyre jobban gyűltek az emberek. Megérkezett
rég nem látott barátnőm, Diana is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése