Szombat reggel anyu
és Anne valóban elindultak Londonba, Rob pedig még előző nap este ment a
barátjához. Így szombat délelőtt már Harry-ék nappalijába tanakodtunk azon,
hogy kiket hívjunk és mit vegyünk estére. Merthogy a srácok kitalálták, hogy
szervezzünk egy orbitális bulit. Az elején nem akartam belemenni, de végül
meggyőztek. Végül is már ezeréve nem buliztam rendesen.
- Jó akkor
Hazza-éknál lesz a buli. Fél 9-re hívjuk az embereket. Ti kajáért mentek, én
pedig a haverommal, Michael-lel megyek a piáért. És összesen 35 embert hívunk,
abból lehet nem jönnek el páran- összegezte Joey a megbeszélteket- Akkor
indulunk?
- Joey- nyafogtam-
még csak 11 óra.
- Jó, de ha most
elindultok, akkor hamarabb végeztek. Mondjuk 2-re itthon vagytok, akkor jövök
én is, aztán azt csinálsz, amit akarsz egészen 6 óráig.
- Jó, menjünk- adtam
be a derekam, mert tudtam, ha esetleg mégsem minden úgy sülne el, ahogy
terveztük, mindent a nyakamba varrna.
- Akkor gyere Annie-
szólt Harry, felkapta a kocsikulcsát és elindultunk.
A kocsiban a rádiót
hallgattuk, amikor egyszer csak a One Direction Drag Me Down-ja indult el.
Harry idegesen rám pillantott és el akarta kapcsolni, de én gyengéden ellöktem
a kezét.
- Hagyd. Ezt
szeretem- mosolyogtam és el is kezdtem énekelni. Először lepődötten nézett
aztán ő is énekelte velem együtt. A refrént már teli torokból üvöltöttük.
All these lights
They can't blind me
With your love, nobody can drag me down
Nobody, nobody
Nobody can drag me down
Nobody, nobody
Nobody can drag me down
- Nem is tudtam,
hogy szereted a One Direction-t- mondta Harry miután befejeztük a mini-koncertünket.
- Sok mindent nem
tudsz még rólam- kacsintottam rá- De egyébként szeretem a One Direction-t.
Nagyon.
- Csak nem egy
überhelyes énekes miatt?- vigyorgott.
- Te azt mondtad,
hogy überhelyes?- nevettem hitetlenkedve.
- Ne térj el a
kérdéstől, hé- kuncogott.
- De egyébként, egy
énekes miatt- sejtelmeskedtem- Niall überhelyes- nevettem el magam a
reakciójától- És még egyedülálló is- tetéztem.
- Ja, ja Niall-
legyintett- De én egy göndörre gondoltam.
- Nem javulsz,
Styles- vigyorogtam és közel hajoltam hozzá, majd hozzátettem suttogva-
Megérkeztünk.
Az a fej mindent
megért volna, ahogy kikerekedett szemekkel, piros arccal rám nézett, majd nyelt
egy nagyot.
Kiszálltunk és
összekulcsolta az ujjunkat.
- Tudod- nézett rám
őszintén- tőled kaptam életemben a legtöbb majdnem-csókot.
Most én néztem rá
elképedve.
- Én meg tőled-
mondtam és megpusziltam az enyhén borostás arcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése