- Próbáld meg-
mondta Harry, miután elmeséltem neki a Dan’s Pub-os kételyeimet. Az ágyán
feküdtünk, betakarózva, egy olvasólámpa fényénél és beszélgettünk.
- És mi lesz, ha
elrontom?- rágtam a szám szélét.
- Nem fogod. Mindig
hallom, ahogy énekelsz. Rohadt jó hangod van- kacsintott.
Hú. Vajon mennyit
hallhatott? Azt is hallotta, hogy One Direction-számokat is énekeltem?
- Jó holnap felhívom
Dan-t, de csak egy feltétellel- tettem fel a mutatóujjam- Ha elkísérsz.
- Oké, megígérem-
mosolygott és adott egy puszit az orromra. Annyira hirtelen mozdulat volt, hogy
kikerekedett szemekkel néztem őt, ő pedig elpirult.
- Bocsá- kezdte, de
gyorsan a mutatóujjamat az ajkaihoz tettem és megráztam a fejem.
- Ki ne mondd-
mosolyodtam el és én is adtam az orrára egy puszit.
Ráfeküdtem a
mellkasára, ő pedig a hajamat simogatta.
- Mondtam már
mennyire imádom a hajad?- kuncogott.
- Régen sokszor
mondtad- csúszott ki a számon, de azonnal meg is bántam. Harry keze megállt a
hajamban, én pedig óvatosan ránéztem.
A tekintetemet
kereste, de én csak az ajkait tudtam nézni. A csábító ajkait. Felém kerekedett
és egyre közelebb húzta a fejét hozzám. Ajkaink súrolták egymást, amikor
hirtelen megszólalt a telefonom.
- Ezt nem hiszem el-
morogta és visszafeküdt a hátára. Kuncogva végigsimítottam a mellkasán majd
felvettem a telefont.
- Mikor jöttök
haza?- kérdezte anyu, hangjában azonban sem gúnyt, sem dühöt nem éreztem, hanem
inkább egy kis aggódást.
- Még nem- feleltem.
- Minden rendben?
- Minden.
Beszélgetünk.
- Oké, akkor ne
várjalak egy darabig?
- Ne- mondtam- De.
Haragszol?- kérdeztem és a szemeimet összeszorítottam.
- Nem. És soha nem
is haragudtam.
- Majd beszélünk.
- Szeretlek.
- Én is, szia-
köszöntünk el és letettem a telefont.
- Minden oké?-
fürkészett Harry és teljes testével felém fordult.
- Persze-
mosolyodtam el halványan és egy tincset kisöpörtem az arcából. Lefeküdt
szorosan mellém, összekulcsolta ujjainkat és hallgattuk egymás szuszogását.
Hirtelen megkordult
a gyomra, én pedig nem bírtam visszatartani a nevetésemet.
- Csak nem éhes a
pici Harold?- kezdtem el gügyögni a hasának, mire megcsikizett.
- De, és ha így
folytatod téged eszlek meg reggelire- incselkedett, majd felkelt.- Éhes vagy?
Egy bizonytalan
bólintás kapott válaszul.
- Akkor maradj.
Mindjárt jövök- nyomott egy puszit az arcomra és letrappolt a lépcsőn.
Az ágyban vergődtem
egy darabig, aztán egy igen cifra káromkodást hallottam lentről, ezért
lesiettem. A konyhában állt Harry, tűzhely fölött és mindent dobált
össze-vissza. Odaszaladtam hozzá. Levettem a gázról a tojást, vagy valami
olyasmit. Kivettem a kezéből a kenyeret, meg még egy tojást, letettem a pultra
és szorosan megöleltem. Felkapott, így ösztönösen a dereka köré kulcsoltam a
lábaimat és felültetett a pultra. Csak néztünk egymás szemébe majd adtam a
szájára egy puszit. Igazából én sem tudom, hogyan lett nekem ennyi önbizalmam,
de Harry csak állt földbe gyökerezett lábakkal és nézett engem, ahogy
lepattantam a pultról és próbáltam helyrehozni a reggelit, amit Harry
tökéletesen elrontott. Ő addig zöldséget próbált vágni, de a bekötözött kezével
nem sikerült nagyon. Ennek a vége is az lett, hogy csak dobálózott és
káromkodott, ezért odamentem hozzá, kivettem a kezéből a kést, mielőbb nagyobb
kárt okozhatott volna és kuncogva elkezdtem vágni.
- Talán ha adnál még
egy olyat, mint az előbb, jobban menne- incselkedett, mire felnevettem.
- Nem hiszem, hogy
az segítene rajtad- nyújtottam ki a nyelvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése