Megálltunk egy nagy
kétemeletes ház előtt, ő kipattant, majd kinyitotta előttem az ajtót és én is
kiszálltam. Beléptünk a házba. A házába. Letisztult, modern külső, ugyanilyen
belsőt rejtett. Egyetlen személyes tárgyat nem láttam az egész lakásban. Még csak
egy One Direction-ra utaló dolog sem volt elszórva. Katonás rend volt mindenhol;
talán, mert sok időt nem töltött még ott. Körbevezetett a földszinten. Minden
olyan egyszerű volt, olyan jellegtelen. Hiába volt bent minden, nagy tévék,
mindenféle elektronikai berendezés, méregdrága holmik, valahogy olyan üres volt
az egész.
- Szép ház-
jegyeztem meg, mikor leültünk a konyhába. Kávét készített.
- Annyira azért nem-
mosolyodott el.
- Hogy érted?-
értetlenkedtem.
- Láttam hogy néztél
körbe. Idegen, tudom- biccentett majd letett elém egy csészét, ami tele volt a
barna löttyel, amit már évek óta nagy előszeretettel iszok- Mi történt?
-kezdett el megint fürkészni, olyan aggódó stílusban. Mélyen a szemembe nézett,
amitől kirázott a hideg- Fázol? Becsukjam az ablakot?
- Nem, jól vagyok-
mosolyodtam el halványan- Ki hitte volna, hogy a nagy Harry Styles ennyire
gondoskodó?- kuncogtam, ő pedig lesütötte a szemét- Rosszat mondtam? Mondjam,
hogy Hazza Styles?- nem bírtam ki, hogy ne hozzam fel megint.
- Miért csinálod
ezt?- csattant fel. Smaragdzöld szeme hirtelen elsötétült és csak dühöt tudtam
leolvasni belőle.
- Harold- szóltam
rá.
- Ne- csitított- Ne
szólalj meg.
Kirontott a
konyhából. Hallottam, hogy valami csörömpölt, ezért kötelességemnek éreztem,
hogy utána menjek. Egy vázát tört össze, a földön a szilánkok szétterültek, de
csak pár másodperccel vettem észre, hogy a bal keze csupa vér. Odafutottam
mellé, már amennyire tudtam az üvegszilánkok miatt.
- Hol van a
kötszer?- kiabáltam.
- A fürdőben-
motyogta maga elé.
- Ülj le a
nappaliba- utasítottam én pedig elrohantam a fürdőbe, amit könnyen megtaláltam,
mert megjegyeztem amikor körbevezetett. A szekrényben nem is kellett sokáig
keresgélnem, szinte egyből a kezem közé akadt. Siettem vissza a nappaliba, ahol
maga elé meredt a vérző kezével nem is törődve. Levágtam magam mellé. Kiszedtem
a tenyeréből kiálló szilánkokat és lefertőtlenítettem a sebet, majd óvatosan
bekötöttem. Csak néha szisszent fel, de mindvégig magamon éreztem a tekintetét.
Mikor végeztem óvatosan megsimogattam a tenyerét és adtam rá egy puszit.
- Gyógypuszi-
mosolyodtam el kislányosan.
- Igazából itt is
fáj- vágott szenvedő fejet és az arcára mutatott. Kuncogtam majd odahajoltam
hozzá és lassan adtam neki egy puszit. Nem húztam el a fejem, nagyon közel voltunk egymáshoz.
Éreztem arcszeszének illatát, ami tökéletesen Harry-s volt.
- Ne haragudj-
suttogtam a könnyeimmel küszködve.
- Te ne haragudj
rám- mély rekedtes hangja bejárta az egész szobát. Megsimította az arcomat és
közelebb hajolt. Már csak pár centire volt egymástól az ajkunk. Lélegzet
visszafojtva vártam a következő pillanatot, hogy végre érezzem a tökéletes ívű
ajkai ízét, azonban ez elmaradt, mert megcsörrent a telefonja, amitől
összerezzentem és elhúzódtam tőle. Komótosan felvette és beleszólt.
- Igen, anyu?; A
házamba; Itt van velem; Minden oké; Nem tudtunk elaludni és gondoltam
megmutatom neki; Jól van; Van kaja; Nem tudom; Oké; Oké; Én is; Puszi, szia-
köszönt el és letette.
- Anyuék aggódnak
értünk- közölte, mire csak megrántottam a vállam.
- Nem akarok
hazamenni- mondtam határozottan.
- Felmenjünk?-
kérdezte, mire bólintottam egyet és már fel is vezetett a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése