Szerda reggel
mosolygósan egy csésze kávéval ültem ki anyuék mellé a teraszra. Mivel még elég
hideg volt, így egy nagy takarót terítettem magamra.
- Mi a mai téma?-
kérdeztem kuncogva.
- Örülök, hogy már
nevetni is tudsz- jegyezte meg anyu szúrósan- Biztos az éjjeli
virrasztásotoknak köszönhető.
- Milyen
virrasztás?- kortyoltam egy nagyot a kávémból. Kávé nélkül nincs élet. Ez az,
amit az évek alatt megtanultam.
- Hát Harry-vel.
Szinte mindent lehetett hallani, pedig nem is ugyanoda nyílik az ablakom.
- Mi csak- hebegtem,
de Anne félbeszakított.
- Inkább mesélj a
londoni terveidről- csillogó szemekkel figyelt, anyám pedig még csak egy
pillantásra sem méltatott.
- Igazából arra
gondoltam, hogy keresek egy pub-ot és ott fogok énekelni. Mármint nagyon
szeretnék zenélni és szeretnék ezzel foglalkozni. Napközben pedig pincérkednék
vagy bármi más, amit találok.
- Hát ez nagyszerű-
tapsikolt Anne.
. Az, nagyszerű-
dünnyögte anya.
- Elmondanád, hogy
mi a problémád?- kérdeztem szemrehányóan.
- Nagy örömmel.
Vártam már, hogy mikor kezd el érdekelni a véleményem- csattant fel- Mi az,
hogy te csak így eldöntötted, hogy elköltözöl Londonba? Egyik napról a másikra.
Ráadásul énekelni? Hát gratulálok, Ann Smith. Ezzel aztán sokra viheted, mit ne
mondjak. Ebből nem fogsz megélni. Hát nem jó itt neked? És amúgy is hol laknál?
- Köszönöm, hogy
ennyire támogatsz, anya- kiabáltam magamból kikelve- Tényleg jól esik. Tudod
ezt nem most találtam ki, már egy ideje fontolgatom. És kösz, hogy bevallottad,
hogy szarul énekelek. De tudod mit, már csak azért is elmegyek. Végre,
megszabadulok ettől a sok szartól! Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem-
fejeztem be és bevonultam.
A nap további
részében semmi érdekes nem történt. Anya nem szólt hozzám, még ebédelni sem hívott
le, ezért én egyedül ettem a konyhapultnál, miközben olvastam. Tudtam, hogy
ezzel az idegeire tudok menni, mert egyrészt nem szereti, ha a konyhapultnál
eszünk, másrészt nem szereti ha közbe mást is csinálunk, például olvasunk.
Azonban semmit nem szólt rá, még csak egy rám sem nézett.
Rendben. Akkor játszunk így.
- Szia Diana-
köszöntem amikor drága barátnőm végre képes volt felvenni a telefont.
- Szia. Most nem
nagyon érek rá, bocs. Majd hívlak- mondta és már meg is szakította a hívást.
Ez egyre furább. Már
nem egyszer rázott le, és azt sem mondta, hogy mit csinál. Gyanús volt, de
gondoltam nem firtatom tovább, ha van valami azt úgyis elmondaná.
Elővettem a
gitáromat és próbáltam valamit játszani. Valami újat, amivel kiállhatok az
Holmes Chapel-i napokon.
Minden évben nagyon
várom az áprilist, ugyanis akkor tartják és mindig nagyon izgatott vagyok a
fellépés miatt, de a mostani más lesz, mivel a jövőben ezzel akarok
foglalkozni. Az énekléssel, így mielőtt elmegyek Londonba ez lesz a nagy buktatóm
vagy segítségem.
Csak el ne szúrjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése